A nyelvi funkciókat – azt, hogy mit csinál az ember a nyelvi eszközök segítségével – hat tágabb témakörön belül részletezzük.
 

1. információkérés és információadás
2. attitűd kifejezése és felismerése
3. rábeszélés
4. kapcsolatteremtés
5. szövegszervezés
6. kommunikációs korrekció

Ezek közül a második témakör messze a legátfogóbb, és a következő részterületeket foglalja magában:
 

2.1.–2.4.  tényszerű: egyetértés stb.
2.5.–2.14. tényszerű: tudás stb.
2.15.–2.22. tényszerű: modalitás
2.23.–2.28. akarati
2.29.–2.50. érzelmi
2.51.–2.57. morális

Az egyes témakörökben bemutatott funkciólisták mindegyike gondos válogatás eredménye. Ennek során végig azt az elvet tartottuk szem előtt, hogy a kiválasztott funkciók feleljenek meg a tanulók legvalószínűbb és legsürgetőbb igényeinek, és hogy együttesen nem haladhatják meg azt az átlagos terhelési szintet, amit egy 2–3 éves, átlagos intenzitású – tehát évi 35–40 hetes és heti 2–3 órás – tanfolyam a tanulók számára jelent. (Ezzel kapcsolatban lásd még az Előszóban mondottakat!)
Sokszor egynél több kifejezési módot javaslunk egy adott funkcióra. Természetesen teljes mértékben elfogadható, ha a tanuló úgy dönt, hogy nem használja fel a megadott alternatívák teljes skáláját. Azonban mindenképpen képesnek kell lennie az összes felsorolt kifejezési forma megértésére, ha mások használják azokat. A csak receptív használat jelölésére, takarékos módon, az “R” szimbólumot alkalmaztuk, így jelölve meg, ha egy adott megoldást, bár valószínűleg elő fog fordulni az anyanyelvi beszélőkkel való érintkezés során, a tanuló produktív készségeinek sorában kevésbé éreztünk fontosnak.
A nyelvi funkciók direkt vagy indirekt módon tölthetők be. Direkt betöltésükről van szó, amikor egy nyelvi formát szokásos jelentésében használunk, azaz abban a jelentésben, amellyel normális esetben önmagában használva rendelkezne. A “Már indulnod kell.” mondat funkciója az, hogy direkt módon “azt mondjuk valakinek, hogy csináljon valamit”, míg a “Késő van.” mondaté – amely szokásos jelentésében csak a “közlés” funkcióját tölti be – indirekt módon szolgálhatja ugyanezt a célt. A nyelvi funkciók indirekt betöltésének lehetőségei a kommunikációs aktus szituatív és nyelvi kontextusának megfelelően változnak. A változatok száma itt olyan nagy, hogy a célunkat szolgáló szisztematikus leírás és válogatás megvalósíthatatlan. Így mindig azokat a nyelvi formákat ajánljuk, amelyeket a kérdéses funkció direkt betöltésére alkalmasnak tartunk. Ez nem jelenti azt, mintha a küszöbszintre tervezett tananyagoknak kerülniük kellene a nyelvi funkciók indirekt betöltésére szolgáló formák alkalmazását. Éppen ellenkezőleg. Ha ugyanis ezt tennénk, teljesen természetellenes nyelvhasználathoz jutnánk.