13. Fejezet:  HOGYAN TANULJUNK?

Így a küszöbszint eléréséért végzett tanulási tevékenység, túl bizonyos ismeretek, készségek elsajátításán, többféleképpen hat a tanulóra. Fontos pozitív hatásai közül az egyik az, hogy fokozza magának a tanulási folyamatnak a tudatosságát, ezáltal növelve a tanuló teljesítőképességét. Első pillanatban úgy tűnik, hogy a “hogyan tanuljunk” kérdése nem tartozik kommunikatív célkitűzéseink körébe. Azonban nem nehéz beépíteni közéjük, és legalább két nyomós érv szól amellett, hogy ezt megtegyük. Egyrészt a tanuláslélektan területén már jó ideje elfogadott nézet, hogy a tudatos tanulás az esetek többségében hatékonyabb – és tartósabb eredményt hoz –, mint a tudatosságot nélkülöző tanulási tevékenység. Ez a nagyobb hatékonyság részben annak köszönhető, hogy a tanulót erősen motiválja, ha tudja, mit és miért csinál. Másrészt a “hogyan tanuljunk” kérdésének tisztázása felbecsülhetetlen segítséget nyújt a tanulónak a későbbiekben, mivel felkészíti őt bármilyen további tanulási feladat elvégzésére. A “Küszöbszint”, mint bármely más általános célkitűzés, nem más, mint annak a leírása, hogy fejlődése meghatározott szakaszában mire lesz legnagyobb valószínűséggel szüksége egy adott célcsoport bármely átlagos tagjának. A célcsoport egy-egy konkrét tagjának tényleges szükségletei minden bizonnyal kisebb-nagyobb mértékben eltérnek majd a fiktív “átlagos tag”-éitól. Következésképpen ahhoz, hogy a tanuló a későbbiekben önállóan tudjon boldogulni a magyar nyelvvel, illetve a magyar nyelvet használók körében, birtokában kell lennie annak a rálátásnak és “know how”-nak, amelyek nélkül nem lehet képes áthidalni az egyéni szükségletei és az általános célkitűzésekben számításba vettek közötti távolságot. És ez a tudatosság saját tanulási lehetőségeivel és ezek minél hatékonyabb kihasználási módjával kapcsolatban még akkor is jelentős előnyt biztosít számára, ha e távolság olyan nagy, hogy a tanulónak szakember irányítására van szüksége az áthidalásához.

Végül el kell mondanunk, hogy a tanuló önállóságának az elősegítése az Európa Tanács által elfogadott kommunikatív szemlélet egyik alapvető célkitűzése. Eszerint a tanulót arra kell ösztönözni és felkészíteni, hogy egyre nagyobb terhet vállaljon magára saját képzéséből, és fejlessze azokat az ismereteit, készségeit, adottságait, melyek ezt lehetővé teszik számára. Mivel pedig a “Küszöbszint” nem egyszerűen bizonyos szintű nyelvtudás leírása, hanem adott oktatási/tanulási célkitűzések megfogalmazása, a “hogyan tanuljunk” kérdéskörébe tartozó készségek nem puszta melléktermékei egy-egy tanfolyamnak, hanem e célkitűzések alapvető összetevői, melyeket minden, ezek elérése érdekében végzett oktatási tevékenység során fejleszteni kell. Más szóval a célkitűzések szerves részének, nem pedig valamilyen fakultatív plusznak kell tekinteni őket.

Ezért amikor leírjuk, hogy a kommunikáció során a tanulónak mit kell tudnia elvégeznie a nyelvvel, illetve a nyelvhasználat révén, teljes joggal vesszük figyelembe a nyelvtanulás során szerzett gyakorlatát abban, hogy hatékonyabb és sikeresebb nyelvtanuló, nyelvhasználó legyen. A “Küszöbszint” célkitűzéseihez tartozik annak elérése, hogy a tanuló akarjon és legyen képes:

• megküzdeni a különböző szituációk kommunikációs nehézségeivel;
• ennek során felhasználni mindazokat az eszközöket és stratégiákat, melyeknek birtokában van;
• vállalni a hibázás kockázatát;
• mindenféle formában kérni és örömmel venni a tapasztaltabb beszélőpartnerek segítségét;
• rendszeresen tanulni saját tapasztalataiból.

Mint már mondtuk, a “hogyan tanuljunk” kérdését a “Küszöbszint” szerves részének kell tekinteni, nem pedig olyan járulékos célkitűzésnek, amely hatással van ugyan a pragmatikai/nyelvi tartalomra, azonban elérését e tartalom bemutatásának és gyakorlásának a formája és módja biztosítja, vagy pedig a tanuló egyedi nyelvi tapasztalatai. A “hogyan tanuljunk” elemet is tanulási célkitűzésként kell megfogalmaznunk, azonban meglehetősen általános síkon, teret engedve az egyes – feltehetően eltérő tanulási stílust alkalmazó – nyelvtanulók konkrét és sokszínű gyakorlatának.

A “hogyan tanuljunk” célkitűzései:

I. Szükségletek és célok

1. A tanuló legyen tudatában annak, hogy milyen kommunikatív szükségletei vannak.
2. A tanuló legyen tudatában annak, hogy milyen tanulási lehetőségeket ajánlanak fel a számára.
3. A tanulónak legyen átfogó képe arról, hogy kommunikatív szükségletei szempontjából milyen mértékben van jelentőségük a neki felajánlott tanulási lehetőségeknek.
4. A 7. fejezetben (Részletes leírás) nyitott kategóriákként tárgyalt területeken a tanuló legyen képes meghatározni, megtanulni és használni a saját nemzeti hovatartozására, foglalkozására, érdeklődési körére stb. jellemző konkrét nyelvi egységeket.
5. A tanuló adott esetben legyen képes meghatározni azokat a kommunikatív szükségleteit, melyeket nem vesznek számításba a neki felajánlott tanulási lehetőségek.
6. A tanuló legyen képes általános formában megjelölni azokat a tanulási lehetőségeket, melyek alkalmasak a fenti 5. pontban említett szükségletek kielégítésére, és/vagy legyen képes felismerni, ezek szempontjából milyen jelentőségük van a számára felkínált további lehetőségeknek:

Pl.: Érdekelnek a kulturális témájú cikkek.
     Gyakran kell üzleti leveleket írnom.

1. A tanuló számára legyen természetes, hogy egy átfogóbb tanulási feladatot bizonyos számú alfeladatra kell osztania, melyek mindegyikének megvan a saját külön célja.
2. A tanuló számára legyen világos, mi a különbség a produktív és a receptív készségek között, és az, hogy a nyelvhasználat eltérő fokú jártasságot kívánhat meg e készségek terén.
3. A tanuló legyen tudatában annak, hogy a kommunikáció eredményessége mennyire a pragmatikai, grammatikai, lexikai és fonológiai helyességtől függ.
4. A tanuló legyen képes felismerni, mire szolgálnak a különböző tananyagok (ismeretszerzés, tájékozódás, készségfejlesztés), és megállapítani, milyen szerepük lehet ezeknek céljai elérésében.
5. A tanuló legyen képes megkeresni a nyelvhasználattal kapcsolatos információkat (pl. a szótárakban, valamint a kezdő és középhaladó nyelvtanulók számára készült fontosabb segédanyagokban, nyelvtanokban).
6. A tanuló ismerkedjen meg különböző szókincsfejlesztési eljárásokkal, s ezek közül válassza ki azt (vagy azokat), melyet (melyeket) saját maga számára különösen hasznosnak tart.
7. A tanuló legyen tudatában annak, mekkora jelentősége van a nyelvtanulásban a tényleges nyelvhasználatnak, és ismerje meg azokat a kompenzációs stratégiákat, melyek lehetővé teszik számára, hogy ismeretlen nyelvi elemeket tartalmazó szövegekkel is megbirkózzon.

1. A tanuló legyen képes – a Küszöbszintben meghatározott eszközöket és stratégiákat felhasználva – kommunikációs kapcsolatot létesíteni más nyelvhasználókkal, valamint tanulni saját tapasztalataiból.
2. A tanuló legyen képes megfigyelni azt a nyelvet és azokat a stratégiákat, melyeket a nyelvhasználatban tapasztaltabb beszélőpartnerei alkalmaznak, és így bővíteni saját receptív és produktív nyelvi eszközeinek tárházát.
3. Mint hallgató vagy olvasó a tanuló legyen képes felfogni, megjegyezni és lejegyezni korábban még nem hallott vagy olvasott szavakat és kifejezéseket, érzékelni mind szituációs szerepüket, mind funkcionális/fogalmi értéküket.
4. A tanuló legyen képes elismételni olyan szavakat és kifejezéseket is, melyeket egy beszélgetés során először hall, legyen képes ő maga is minél előbb használni őket, és – szükség esetén utólag jegyzeteket készítve – beépíteni őket nyelvi eszközei tárházába.
5. A tanuló legyen képes különböző kifejezési formákkal kísérletezni (pl. ismert szavakat és nyelvtani szerkezeteket kombinálni, a szóképzés szabályait önállóan alkalmazni stb.), megfigyelni, hogy e kísérletek eredményeit elfogadják, vagy nem fogadják el a tapasztaltabb beszélőpartnerek, és szükség esetén módosítani az alkalmazott eljárást.
6. A tanuló legyen képes kompenzációs és korrekciós stratégiák alkalmazására (Lásd: Nyelvi funkciók 6. pont), valamint megfigyelni, elsajátítani és alkalmazni a beszélőpartnerei által alkalmazott nyelvi eszközöket.

1. A tanuló legyen képes folyamatosan ellenőrizni saját fejlődését a végcélja elérése felé vezető úton, elsősorban úgy, hogy elért kommunikációs készségét egymásra épülő részcélokhoz viszonyítja.
2. A tanuló értse meg, mi a jelentősége a képzés során a tudás- és készségmérésnek, értékelésnek mint a további tanulási folyamat tervezése segédeszközének.

Lehet, hogy egyes tanulók olyan dolgokat is hasznosnak találnak, mint például a kezdő és/vagy középhaladó szintű tanulók számára összeállított nyelvtani összefoglalók felhasználásának a készségét. Itt a tanulónak magának kell eldöntenie, természetesen lehetőleg a tanár véleményét is kikérve, hogy egy ilyen anyag használata az adott szinten elősegíti-e a tanulást, vagy olyan idő- és energiaráfordítást igényel, mely nem áll arányban a küszöbszintre magára megfogalmazott szerény követelményekkel.

A fenti leírásban többször szerepelt a következő megfogalmazás: “a tanuló legyen tudatában annak, (hogy)”. Természetesen itt minden esetben a tudatosság különböző fokára kell gondolni, és nincs szó olyan igényről, hogy e fogalom szervesen beépüljön a tananyagokba, tantervekbe. A küszöbszint elérésére tervezett kurzusoknak mindössze elő kell segíteniük, hogy a tanuló kifejlessze magában ezt a tudatosságot, azonban anélkül, hogy ezzel kapcsolatban bármit konkrétan megkövetelnénk tőle.