A nyelvi formák rendszere
  B. Szavak 1. Igék 1.1. az igék fajtái
1.1.1. a cselekvő és a cselekvés viszonya
1.1.1.1. cselekvő igék
1.1.1.2. műveltető igék
1.1.1.3. visszaható igék
1.1.1.4. ható igék
1.1.2. a cselekvés irányulása
1.1.3. igeszemlélet
1.1.3.1. tartós történésű igék
1.1.3.2. mozzanatos történésű igék
1.1.4. használati érték
1.1.4.1. főigék
1.1.4.2. segédigék és segédigeszerűen (főnévi igenévvel) használt igék
1.1.5. szerkesztettség
1.1.6. tő
1.1.6.1. szabályos (változatlan tövű igék)
1.1.6.2. változó tövű igék
1.2. Igeragozási rendszer
1.2.1. Igeragozási csoportok
1.2.2. Igemódok
1.2.2.1. kijelentő mód
1.2.2.2. felszólító mód
1.2.2.3. feltételes mód
1.2.3. Igeidők
1.2.3.1. jelen idő
1.2.3.2. múlt idő
1.2.3.3. jövő idő
1.2.4. igeragozási típusok
1.2.4.1. alanyi ragozás
1.2.4.2. tárgyas ragozás
1.2.4.3. “én téged/titeket” igelak
1.2.5. Szám
1.2.6. Személy
1.3. Az igeragozás
1.3.1. Kijelentő mód
1.3.1.1. Jelen idő
1.3.1.2. Múlt idő
1.3.1.3. Jövő idő
1.3.2. Felszólító mód
1.3.3. Feltételes mód
Ragozási minták
1.4. Egyéb igealakok
1.4.1. szótári alak
1.4.2. igenevek
1.4.2.1. főnévi igenév
1.4.2.1.1. képzése
1.4.2.1.2. a főnévi igenév személyragozása
    Minták a főnévi igenév személyragozására
1.4.2.2. melléknévi igenév
1.4.2.2.1. folyamatos melléknévi igenév
1.4.2.2.2. befejezett melléknévi igenév
1.4.2.2.3. jövő idejű (beálló) melléknévi igenév
1.4.2.3 határozói igenév
1.4.3. igeképzés
1.4.3.1. a ható ige
1.4.3.2. a műveltető ige
1.4.4. főnévképzés
1.4.5. melléknévképzés
1.5. Igekötős igék
1.5.1. Az igekötő funkciója
1.5.1.1. Irányjelölés
A fő irányjelölő igekötők és a legfontosabb mozgást, helyváltoztatást jelentő igék
1.5.1.2. Aspektusváltás
1.5.1.2.1. befejezettség
1.5.1.2.2. kezdet
1.5.1.2.3. mozzanatosság
1.5.1.3. Jelentésmódosítás
1.5.2. Az igekötő helye
1.6. Az igealakok (módok is idők) használata
1.6.1. Kijelentő mód
1.6.1.1 Jelen idő
1.6.1.2. Múlt idő
1.6.1.3. Jövő idő
1.6.2. Felszólító mód
1.6.3. Feltételes mód
1.6.3.1. Jelen idő
1.6.3.2. Múlt idő
1.7. A ható ige használata
1.8. A modális segédigék használata
1.8.1. tud
1.8.2. lehet
1.8.3. szabad
1.8.4. kell
1.8.5. illik
 
1.1. az igék fajtái  
1.1.1. a cselekvő és a cselekvés viszonya  
1.1.1.1. cselekvő  
1.1.1.1.1. cselekvés ad, beszél, csinál, főz, gondolkozik, készít, olvas, néz, tanul
1.1.1.1.2. történés átalakul, elfogy, érkezik, történik, kezdődik 
1.1.1.1.3. létezés van, marad, nincs, válik
1.1.1.1.4. állapot áll, alszik, függ, ül
1.1.1.1.5. mozgás borul, csúszik, esik, jön, megy, száll, ugrik
1.1.1.1.6. érzékelés, érzés érez, fél, hall, lát, szeret, utál
1.1.1.1.7. személytelen igék (időjárás stb.) dörög, esik, esteledik, fagy, havazik, villámlik
1.1.1.2. műveltető (főleg B/1.1.1.1.1.-ből és B/1.1.1.1.6.-ból) adat, csináltat, készíttet, láttat, nézet, olvastat, tanultat
1.1.1.3. visszaható  
1.1.1.3.1. igazi visszaható igék fésülködik, mosakszik, védekezik
1.1.1.3.2. kölcsönösséget kifejező igék tegeződik, verekszik
1.1.1.3.3. lehetőséget kifejező igék érződik, hallatszik, látszik
1.1.1.3.4. álvisszaható igék elpirul, megbetegszik, megsérül, sötétedik
1.1.1.4. ható igék (-hat/-het) (bármely cselekvő, műveltető vagy visszaható igéből) döröghet, függhet, lehet, mondhat; 
adathat, készíttethet, olvastathat;  
elpirulhat, fésülködhet, tegeződhet
1.1.2. a cselekvés irányulása  
1.1.2.1. tárgyas gondol, keres, küld, lát, szeret
1.1.2.2. tárgyatlan él, esik, fut, gondolkozik, indul, marad
1.1.3. igeszemlélet (lásd még: igekötők)  
1.1.3.1. tartós történésű igék  
1.1.3.1.1. folyamatos beszélget, ír, keres, néz, sétál, tanul, ül, vár
1.1.3.1.2. gyakorító kapkod, nézeget, olvasgat, szed, ugrál
1.1.3.2. mozzanatos történésű igék  
1.1.3.2.1. pillanatnyi cselekvés (meg)érkezik, (fel)robban, ütközik, talál
1.1.3.2.2. kezdet elalszik, meggyullad, megtud
1.1.3.2.3. befejezettség elolvas, leír, megtanul, végigjár
1.1.4. használati érték  
1.1.4.1. főigék  
1.1.4.1.1 önálló (nem vonzatos) igék dolgozik, ebédel, él, halad, meggyógyul, van 
1.1.4.1.2. vonzatos igék  
1.1.4.1.2.1. kötelező vonzatú igék ad vmit vkinek, gondol vmit/vre, ismer vt, kerül vmibe, ráismer vre, válik vmivé
1.1.4.1.2.2. fakultatív vonzatú igék fél (vtől), nevet (vn), olvas (vmit/vről), 
tanul (vmit/vmiről/vkitől/vmiből),  
válaszol (vmit/vkinek/vmire)
1.1.4.1.2.3. tipikusan alárendelt mondatot vonzó igék  
1.1.4.1.2.3.1. gondolat, tudat emlékszik, elfelejt, ért, gondol, gondolkozik, hisz, tud
1.1.4.1.2.3.2. akarat, kívánság, szándék akar, kíván, remél, szeret(ne), tervez, (meg)vár
1.1.4.1.2.3.3. érzelem bosszant, csodálkozik, fél, felháborít, örül, sajnál
1.1.4.1.2.3.4. szeret, nem szeret szeret, tetszik, utál, zavar
1.1.4.1.2.3.5. fizikai érzékelés (meg)érez, (meg)hall, (meg)lát
1.1.4.1.2.3.6. tényszerű kijelentés állít, felel, (el)mesél, (meg)magyaráz, (meg/el)mond, válaszol
1.1.4.1.2.3.7. felszólítás, kérés, javaslat, tiltás ajánl, (meg)akadályoz, javasol, (meg)kér, mond, (meg)parancsol, tanácsol, (meg)tilt
1.1.4.1.2.3.8. kérdés, érdeklődés (meg)kérdez, érdekel
1.1.4.1.2.3.9. látszat látszik, tűnik
1.1.4.1.2.3.10. hála (meg)köszön
1.1.4.2. segédigék és segédigeszerűen (főnévi igenévvel) használt igék  
1.1.4.2.1. valódi segédigék fog, volna
1.1.4.2.2. modális segédigék akar, enged, hagy, illik, kell, lehet, (meg)próbál, sikerül, szabad, szeret, szokott, tud, utál
1.1.4.2.3. mozgást, mozgatást jelentő igék fut, hív, hoz, indul, jár, jön, küld, megy, siet, szalad, visz
1.1.4.2.4. érzékelést kifejező igék érez, hall, lát
1.1.4.2.5. egyéb gyakran főnévi igenévvel járó igék elfelejt, igyekszik, (el)kezd, fél, meghív, mer, segít, (meg)tanul, (meg)tanít
1.1.5. szerkesztettség  
1.1.5.1. egyszerű igék ad, beszél, csinál, jár, kér, gondol, lát, magyaráz, szenved, vigyáz
1.1.5.2. képzett igék  adogat, beszélget, borotválkozik, csináltathat, járhat, kéret, korcsolyázik, megoldódik, vámol
1.1.5.3. összetett igék  
1.1.5.3.1. nem igekötős összetétel gyorsír, kosárlabdázik, nagytakarít
1.1.5.3.2. igekötős (vagy igekötőszerű előtagot tartalmazó) összetétel bemegy, egyetért, elolvas, létrehoz, megtanul, otthagy, összead, végrehajt
1.1.6. tő  
1.1.6.1. szabályos (változatlan tövű igék)  
1.1.6.1.1. szótári alak = igető ad, beszél, él, kirándul, olvas, tanul
1.1.6.1.2. szótári alak = igető + -ik  
(ikes igék)		 befejeződik, kezdődik, lakik, utazik, válik
1.1.6.2. változó tövű igék  
1.1.6.2.1. I. tő: -t  
II. tő: -s- (felszólító módban)		  
1.1.6.2.1.1. rövid mgh után (mindig)  fut ® fus-, mutat ® mutas-, nyit ® nyis-, vezet ® vezes-, -hat-/-het- ® -has-/-hes-, 
-(t)at-/-(t)et- ® -(t)as-/-(t)es-
1.1.6.2.1.2. hosszú mgh után: bocsát, lát bocsát ® bocsás-, lát ® lás-
1.1.6.2.2. I. tő: -st/-szt  
II. tő: -s-/-sz- (felszólító módban)		 fest ® fes-, választ ® válasz-
1.1.6.2.3. Hangzóvesztő tövű igék  
I. tő: magánhangzóval: o, e, ö, (i)  
II. tő: magánhangzó nélkül (magánhangzóval kezdődő végződés előtt)		  
1.1.6.2.3.1. egyes -g, -l, -r -z tövű nem ikes igék  
-m tövű ige: terem		 mosolyog ® mosolyg-, ismétel ® ismétl-, sodor ® sodr-, érez ® érz-, őriz ® őrz- 
terem ® term-
1.1.6.2.3.2. egyes -l, -z tövű ikes igék  
-r tövű ikes ige: ugrik  
-d tövű ikes ige: fürdik		 roml(ik) ® romol-, lélegz(ik) ® lélegez- 
ugr(ik) ® ugor- 
fürd(ik) ® füröd-
1.1.6.2.4. I. tő -ell-  
II. tő -l- (magánhangzóval kezdődő végződés előtt)		 kevesell ® kevesl-
1.1.6.2.5. I. tő -sz- (csak kijelentő mód jelen idő)  
II. tő -od-/-ed-/-ud-/-üd-		 melegsz(ik) ® meleged-, 
mosaksz(ik) ® mosakod-, veszeksz(ik) ® veszeked-, haragsz(ik) ® haragud-
1.1.6.2.6. I. tő -sz- (csak kijelentő mód jelen idő)  
II. tő -ud-/-üd-  
III. tő - Ć (ható, műveltető képző előtt, valamint a határozói igenév képzője: -va/-ve előtt)  
IV. (fakultatív) tő -usz/-üsz (csak kijelentő mód jelen idő, főleg többes szám 2. és 3. személy)  
V. tő -v (folyamatos melléknévi igenév: -ó/-ő, valamint az -ás/-és főnévképző előtt)		 alsz(ik) ® alud-/al-/(alusz-)/alv-, 
feksz(ik) ® feküd-/ fek-/(feküsz-)/fekv-
1.1.6.2.7. mgh/-v- tövű igék (fő, lő, nő, sző stb.)  
I. tő -ó-/-ő-  
II. tő -ov-/-öv- (magánhangzóval kezdődő végződés előtt)		 lő ® löv-, nő ® növ­ stb. 
 
1.1.6.2.8. sz/v tövűek  
I. tő -esz-/­isz- (csak kijelentő mód jelen idő)  
II. tő -ev-/­iv- (folyamatos melléknévi igenév: -ó/-ő, valamint az -ás/-és főnévképző előtt, és “eszik”, “iszik” múlt idő alanyi ragozás E.sz. 3.sz.)  
III. tő -e-/-i- (felszólító mód, múlt idő, befejezett és beálló melléknévi igenév; valamint a -hat/-het és -tat/-tet képzők előtt)  
IV. tő -é-/(-í-) (felszólító mód alanyi ragozás E.sz. 2.sz. rövid alak – de: hisz ® hi­ –; határozói igenév)  
V. tő -en-/-in- (főnévi igenév és feltételes mód)		 tesz ® tev-/te-/té-/ten- 
eszik, hisz, iszik, lesz, tesz, vesz, visz
1.1.6.2.9. egyedi változatok  
1.1.6.2.9.1. megy:  
I. tő megy-: kijelentő mód jelen idő E.sz. 1. és 3.sz., T.sz. 1.sz.;  
II. tő men-: az I., III. és IV. tőtípus esetein kívül mindig;  
III. tő me-: a ­hat/­het képző előtt;  
IV. tő mé-: kijelentő mód jelen idő E.sz. 2.sz.  
Lásd: Függelék I. (Az igeragozás összefoglaló táblázata)		  
1.1.6.3. teljesen eltérő tövekkel bíró igék:  
1.1.6.3.1. van:  
kijelentő mód jelen idő: van-/vagy-  
kijelentő mód múlt idő (befejezett melléknévi igenév): vol-/le- 
feltételes mód: vol-/len- 
folyamatos melléknévi igenév: 
val-/lev- 
minden más alak töve: a lesz ige alakjai (B/1.1.6.2.8.) 
Lásd: Ragozási minták, és Lásd: Függelék I. (Az igeragozás összefoglaló táblázata)		  
1.1.6.3.2. jön:  
I. tő jön­: kijelentő mód jelen idő E.sz. és T.sz. 3.sz., feltételes mód, főnévi igenév;  
II. tő jöv­: kijelentő mód jelen idő E.sz. és T.sz. 1.sz., folyamatos melléknévi igenév, az ­ás/­és és más főnévképzők előtt;  
III. tő jö­: kijelentő mód jelen idő E.sz. és T.sz. 2.sz. (jössz, jöttök), múlt idő és befejezett melléknévi igenév, -hat/-het képző előtt;  
IV. tő jöj­: felszólító mód;  
V. tő gyer­: a felszólító mód E.sz. 2.sz. és T.sz. 1. és 2.sz. alternatív alakjának töve ("gyere" stb.)  
Függelék I. (Az igeragozás összefoglaló táblázata)		  
 
1.2. Igeragozási rendszer  
1.2.1. Igeragozási csoportok  
1.2.1.1. I. csoport: mély és vegyes hangrendű tövek, mély magánhangzós jelek és ragok olvasok, sétálok, megmagyarázom, tanultunk, várjatok, maradnának, megláttalak, vigyázott
1.2.1.1.1. ide tartozik számos, csak “i” és/vagy “í” magánhangzót tartalmazó ige is (az egytagúak többsége) Lásd: A/3.1.1.2.2.1.1. bírok, bíznak, hívtok, indították, írjatok, iszol, nyíltak, nyitott, sírjatok, tisztítana stb.
1.2.1.2. II. csoport: magas hangrendű tövek, magas magánhangzós jelek és ragok beszélek, értem, megkerestük, egyen, érkeznétek, szeretlek
1.2.1.3. III. csoport: magas hangrendű tövek, az utolsó szótagban ö/ő/ü/ű, magas magánhangzós jelek és ragok, és egyes jelek és ragok  
“ö”-vel		 ülök, köszönöm, elkerülöd, küldjön, töltöttünk
1.2.2. Igemódok  
1.2.2.1. kijelentő mód – jele nincs, a személyragok közvetlenül az igetőhöz, illetve múlt időben az időjelhez kapcsolódnak sétálok, tanulnak, várod, keresitek, szeretlek, hallották, főztünk, kértelek
1.2.2.2. felszólító mód – jele általában -j, bizonyos esetekben -s, -sz, -z, -dz, -gy, amely közvetlenül az igetőhöz kapcsolódik  
1.2.2.2.1. -j (általában tanulj, ugorjanak, küldje, várják, lőjön, menjetek
1.2.2.2.2. -s, -z, -sz, -dz az ezekre a mássalhangzókra végződő tövek után olvasson, nézzétek, játsszunk, eddzenek
1.2.2.2.3. -s a változatlan vagy változó tövű -t végű igék esetében, kivéve az  
-szt végű igéket (a B/1.1.6.2.1. tőtípus, az egyéb -t végű igék, és a B/1.1.6.2.2. típusból az -st végű igék)		 tartson, készítse, fussatok, mutassanak, fess
1.2.2.2.4. -sz a B/1.1.6.2.2. tőtípusnál az -szt végű igék esetében válassz
1.2.2.2.5. -gy a B/1.1.6.2.8. (sz/v) típusú igetöveknél (kivéve a “hisz” igét) egyek, igyak, legyetek, tegye, vegyék, vigyétek
1.2.2.2.6. -ggy a “hisz” ige esetében higgye
1.2.2.2.7. Ć a jön ige három “gyere­” tövű alakja esetében (egyébként a “jöj-” tőből szabályos) gyere, gyerünk, gyertek
1.2.2.3. feltételes mód – jele: általában -(a)ná/-(e)né; alanyi ragozás E.sz. 3.sz.-ben: -(a)na/-(e)ne)  
1.2.2.3.1. általános: I./II./III. igető + -na/-ne, -ná/-né adna, aludnék, beszélnétek, gondolkoznának, megmondanánk, lennék, volnátok, lőnél, mennének, vinnék
1.2.2.3.2. 2 msh-ra (hosszú msh­ra) vagy hosszú mgh + -t kombinációra végződő igető: igető + -ana/-ene, -aná/-ené) 
kivétel: áll, lát, száll, varr stb.		 állítana, bocsátanád, építenétek, festenének, fűtenénk, mondaná, ugranál 

állna, látnátok, leszállnék, varrnának
1.2.3. Igeidők  
1.2.3.1. jelen idő (kijelentő és feltételes mód): jele nincs, a módjelek, illetve a személyragok közvetlenül a tőhöz kapcsolódnak tanulok, tanulnék
1.2.3.2. múlt idő (kijelentő és feltételes mód): jele -t/-ott/-ett/-ött tanultam, nézett, főztük, elkészítettük volna
1.2.3.2.1. I. -ott, II. -ett, III. -ött: alanyi ragozás E.sz. 3.sz; 
-t: minden más alak		 adott, keresett, küldött, 
adtatok, kerestél, küldtelek
1.2.3.2.2. -t (minden formában):  
a mgh + -l/-r/-j/-ly/-n/-ny kombinációra végződő tövek (ide tartozik a “megy” és “van” ige “men-”, illetve “vol-” töve is)  
a két szótagú -ad/-ed végű tövek túlnyomó többsége (fontosabb kivételek: tagad, fogad, támad, enged, szenved);  
alud- (¬ alszik) 
feküd (¬ fekszik)		 tanult, kért, fájt, folyt, köszönt, hányt, 

ment, volt, 

maradt, haladt, ébredt, szaladt, (meg)ijedt, (el)fáradt, 
 

aludt 
feküdt
1.2.3.2.3. -ott/-ett/-ött (minden forma):  
-t végű tövek (kivéve a több szótagú, rövid mhg + -t kapcsolatra végződő töveket és a “lát” igét ® B/1.2.3.2.1); 
egyes msh-kombinációra ill. dupla msh-ra végződő tövek: -tsz, -ll (de az “áll” ige nem), nl, gr, nz stb.		 futottam, készítetted, tartottuk, festettek, 
(de: mutattam, olvashattuk, láttátok) 
 

játszottam, hallottátok, ajánlottak, ugrottunk, vonzották
1.2.3.2.4 -tt (kötőhangzó nélkül):  
B/1.1.6.2.7. tőtípus;  
B/1.1.6.2.8. tőtípus  

B/1.1.6.3.2. tőtípus (jön)  
kivétel az “eszik” és “iszik” ige alanyi ragozás E. sz. 3. sz., ahol a “ev-” illetve “iv-” tő jelenik meg

 lőttem, nőttetek 
tettem, vett, vittelek, hitte, ettük, ittatok, lettem, 
jöttem, 
 

evett, ivott
1.2.3.3. jövő idő (kijelentő mód) – a “van”/”lesz” ige kivételével összetett igealak: főnévi igenév + a “fog” ige szabályos jelen idejű alakja tanulni fogok, leszek
1.2.4. igeragozási típusok  
1.2.4.1. alanyi ragozás (a személyrag csak az alany számára és személyére utal) – külön jele nincs olvasok, éltél, beszéljen, tanulna, kapott volna, írni fogunk,
1.2.4.2. tárgyas ragozás (az igerag az alany számára és személyére, valamint a – harmadik személyű határozott – tárgyra is utal) – külön jele nincs olvasom, mondtad, kérje, tanulná, megkapta volna, várni fogjuk,
1.2.4.3. “én téged/titeket” igelak (alany: E.sz. 1.sz, tárgy: E./T.sz. 2.sz.)  
(a -lak/-lek igerag utal az egyes szám első személyű alanyra és az egyes vagy többes szám második személyű tárgyra)		 (én) szeretlek, ismertelek, tanítanálak, megtaláltalak volna, keresni foglak, várjalak (téged/titeket)
1.2.5. Szám  
1.2.5.1. egyes szám: az alany egyetlen személy vagy dolog, illetve a mondatban ténylegesen jelen levő egyes számú főnév (amely több személyre/dologra is vonatkozhat) (én) tanulok, (te) tanulsz, ő/ön/Kati tanul 
Péter és Kati tanul, tíz diák tanul, sok ember tanul
1.2.5.2. többes szám: az alany egynél több személy vagy dolog  (mi) tanulunk, (ti) tanultok, ők/önök/a lányok tanulnak, Péter és Kati tanulnak, sokan tanulnak
1.2.6. Személy  
1.2.6.1 első személy – a beszélő, illetve a beszélő és mások (én) olvasok, éltem, megkaptam volna, kérlek 
(mi) vagyunk, elmennénk, visszaadjuk
1.2.6.2. második személy – a beszélőpartner, illetve a beszélőpartner és mások: informális, tegező viszony (te) vagy, jöttél, várnád, segíts 

(ti) kaptok, láttátok, megcsinálnátok,
1.2.6.3. harmadik személy  
1.2.6.3.1. a beszélőn és a beszélőpartneren kívüli személy/személyek (ők) sétálnak, elkészítették, válaszoltak volna
1.2.6.3.2. a beszélőpartner, illetve a beszélőpartner és mások: formális, magázó viszony (ön/maga) érti, indult, segítsen 
(önök/maguk) mondják, keresnek, kaptak volna
 
1.3. Az igeragozás  
1.3.1. Kijelentő mód  
1.3.1.1. Jelen idő (nincs jele)  
1.3.1.1.1. Alanyi ragozás  
1.3.1.1.1.1. egyes szám első személy:  
I. -ok, II. -ek, III. -ök		 tanulok, kérek, küldök
1.3.1.1.1.1.1. a valódi ikes igék esetében (a szótári alakban – kijelentő mód jelen idő, alanyi ragozás E. sz. 3. sz. – -ik ragot felvevő igék egy részénél):  
I. -om, II. -em, III. -öm  
(ez a változat nem kötelező, de ajánlott)		  
 
 

lakom, eszem, fésülködöm 
(de lehet: lakok, eszek, fésülködök)
1.3.1.1.1.2. egyes szám második személy: -sz beszélsz, vársz, tanulsz, fésülködsz
1.3.1.1.1.2.1. hosszú mgh + t kombinációra, illetve msh-kapcsolatra végződő tő esetén: I. -asz II. és III. -esz  
(az -a-/-e- kötőhang használata nem feltétlenül kötelező, olykor ingadozó, de ajánlott)		 tanítasz, tartasz, fűtesz, értesz
1.3.1.1.1.2.2. -s/-sz/-z/-dz végű tövek esetén:  
I. -ol, II. -el, III. -öl  
(ezek a végződések elfogadhatók, de ma már ritkábbak a más hangra végződő valódi ikes igék esetén is)		 olvasol, nézel, játszol, edzel, főzöl 

(mosakodol, közeledel, fésülködöl)
1.3.1.1.1.3. egyes szám harmadik személy: Ć  tanul, olvas, megy, csinál
1.3.1.1.1.3.1. ikes igék: -ik  
1.3.1.1.1.3.1.1. állandó ikes igék: első személyben a rag “-m”-mel eszik (eszem), iszik (iszom), lakik (lakom)
1.3.1.1.1.3.1.2. nem állandó (csak harmadik személyben) ikes igék (első személyben a rag “-k”-val) hazudik (hazudok), illik (illek), tűnik (tűnök), 
1.3.1.1.1.3.1.2. változó ikes igék: harmadik személyben az -ik-es és az -ik nélküli forma is lehetséges  hull/hullik, zongoráz/zongorázik
1.3.1.1.1.4. többes szám első személy:  
I. -unk, II. és III. -ünk		 dolgozunk, élünk, örülünk
1.3.1.1.1.5. többes szám második személy 
I. -tok, II. -tek, III. -tök		 vártok, beszéltek, köszöntök
1.3.1.1.1.5.1. hosszú mgh + t kombinációra, illetve msh-kapcsolatra végződő tő esetén: I. -otok, II. -etek, III. -ötök (az -a-/-e-/-ö- kötőhang használata nem mindig kötelező, olykor ingadozó, de általában ajánlott) tanítotok, értetek, fűtötök
1.3.1.1.1.6. többes szám harmadik személy 
I. -nak, II. és III. -nek		 állnak, beszélnek, ülnek
1.3.1.1.1.6.1. hosszú mgh + t kombinációra, illetve msh-kapcsolatra végződő tő esetén: I. -anak, II. és III. -enek (az -a-/-e- kötőhang használata nem mindig kötelező, olykor ingadozó, de általában ajánlott) mondanak, értenek, küldenek
1.3.1.1.2. Tárgyas ragozás  
1.3.1.1.2.1. egyes szám első személy:  
I. -om, II. -em, III. -öm		 tanulom, kérem, küldöm
1.3.1.1.2.2. egyes szám második személy: 
I. -od, II. -ed, III. -öd		 tanulod, kéred, küldöd
1.3.1.1.2.3. egyes szám harmadik személy: 
I. -ja, II. és III. -i		 tanulja, kéri, küldi, olvassa, játssza, húzza
1.3.1.1.2.3.1. az -s/-sz-/-z/-dz végű tövek esetében a “-ja” ragban a “j” hasonul a tővégi msh-hoz 
® -ss-/-ssz-/-zz-/-ddz-		 olvassa, játssza, húzza, (végig)csókolóddza)
1.3.1.1.2.4. többes szám első személy:  
I. -juk, II. és III. -jük		 tanuljuk, kérjük, küldjük
1.3.1.1.2.4.1. az -s/-sz-/-z/-dz végű tövek esetén a “-juk/-jük” ragban a “j” hasonul a tővégi msh-hoz  
® -ss-/-ssz-/-zz-/-ddz-		 olvassuk, játsszuk, nézzük, eddzük
1.3.1.1.2.5. többes szám második személy: 
I. -játok II. és III. -itek		 tanuljátok, kéritek, külditek
1.3.1.1.2.5.1. az -s/-sz-/-z/-dz végű töveknél a  
“-játok” ragban a “j” hasonul a tővégi msh-hoz  
® -ss-/-ssz-/-zz-/-ddz-		 olvassátok, játsszátok, húzzátok, (végig)csókolóddzátok)
1.3.1.1.2.6. többes szám harmadik személy: 
I. -ják II. és III. -ik		 tanulják, kérik, küldik
1.3.1.1.2.6.1. az -s/-sz-/-z/-dz végű tövek esetén a “-ják” ragban a “j” hasonul a tővégi msh-hoz  
® -ss-/-ssz-/-zz-/-ddz-		 olvassák, játsszák, húzzák, (végig)csókolóddzák)
1.3.1.1.3. “én téged/titeket” igelak (alany: E.sz. 1.sz., tárgy: E./T.sz. 2.sz.) 
I. -lak, II. és III. -lek		 várlak, kérlek, megfésüllek
1.3.1.1.3.1. hosszú mgh + t kombinációra, illetve msh-kapcsolatra végződő tő esetén: I. -alak, II. és III. -elek (az -a-/-e- kötőhang használata nem mindig kötelező, olykor ingadozó, de általában ajánlott) tanítalak, értelek, küldelek
1.3.1.2. Múlt idő – jele: -t/-ott/-ett/-ött (lásd 1.2.3.2.)  
1.3.1.2.1. Alanyi ragozás  
1.3.1.2.1.1. egyes szám első személy:  
I. -am II. és III. -em  
(! azonos a tárgyas ragozású alakkal)		 adtam, kértem, sütöttem
1.3.1.2.1.2. egyes szám második személy: 
I. -ál, II. és III. -él		 adtál, kértél, sütöttél
1.3.1.2.1.3. egyes szám harmadik személy: Ć  adott, kért, sütött
1.3.1.2.1.4. többes szám első személy:  
I. -unk, II. és III. -ünk		 adtunk, kértünk, sütöttünk
1.3.1.2.1.5. többes szám második személy: 
I. -atok, II. és III. -etek		 adtatok, kértetek, sütöttetek
1.3.1.2.1.6. többes szám harmadik személy: 
I. -ak, II. és III. -ek		 adtak, kértek, sütöttek
1.3.1.2.2. Tárgyas ragozás  
1.3.1.2.2.1. egyes szám első személy:  
I. -am, II. és III. -em  
(! azonos az alanyi ragozású alakkal)		 adtam, kértem, sütöttem
1.3.1.2.2.2. egyes szám második személy: 
I. -ad, II. és III. -ed		 adtad, kérted, sütötted
1.3.1.2.2.3. egyes szám harmadik személy: 
I. -a, II. és III. -e		 adta, kérte, sütötte
1.3.1.2.2.4. többes szám első személy:  
I. -uk, II. és III. -ük		 adtuk, kértük, sütöttük
1.3.1.2.2.5. többes szám második személy: 
I. -átok, II. és III. -étek		 adtátok, kértétek, sütöttétek
1.3.1.2.2.6. többes szám harmadik személy: 
I. -ák, II. és III. -ék		 adták, kérték, sütötték
1.3.1.2.3. “én téged/titeket” igelak (alany: E.sz. 1.sz., tárgy: E./T.sz. 2.sz.) 
I. -alak, II. és III. -elek		 tanítottalak, kértelek, küldtelek
1.3.1.3. Jövő idő – összetett igealak: főnévi igenév + a fog segédige szabályosan (alanyi vagy tárgyas ragozásban) használt jelen idejű alakja 
kivétel: lesz (¬ lenni/van) (szabályos jelen idejű alakok)		 tanulni fogok, várni fogjátok, keresni foglak 
 
 
 

leszek, leszel, lesz, leszünk, lesztek, lesznek
1.3.2. Felszólító mód – jele: -j 
az -s/-sz-/-z/-dz végű töveknél a  
“j” hasonul a tővégi msh-hoz ® -ss-/-ssz-/-zz-/-ddz-;  
a hosszú mgh + -t, illetve a msh + t (de nem -st vagy -szt) kapcsolatra végződő tövek után a módjel -s  
(a tövekkel kapcsolatban lásd B/1.1.6.2. és B/1.2.2.2.)  
a tárgyas ragozás egyes szám második személyében az igék többségének az esetében (a hosszú mgh + -t, illetve a msh + -t [de nem -st vagy -szt] kapcsolatra végződő tövek kivételével) a módjel elmaradhat (rövid alak)		 tanulj, beszéljetek, várjanak 
olvass, nézz, játsszatok, eddzen, fuss, válasszon, 

készíts, hűtsétek, tartson 
 
 
 

főzd, nézd, tanuld, várd
1.3.2.1. Alanyi ragozás  
1.3.2.1.1. egyes szám első személy:  
I.: -ak, II. és III.: -ek		 tanuljak, kérjek, olvassak, főzzek, eddzek, készítsek, válasszak, mutassak, vegyek, jöjjek, higgyek
1.3.2.1.2. egyes szám második személy: 
Ć vagy I.: -ál, II. és III.: -él 
(a rövid, személyrag nélküli alak a gyakoribb) 

kivétel: -e (gyer- ¬ jön)

 tanulj(ál), kérj(él), olvass(ál), főzz(él), eddz(él), készíts(él), válassz(ál), mutass(ál), végy/(vegyél), jöjj(él), higgy(él) 
gyere
1.3.2.1.3. egyes szám harmadik személy: 
I.: -on, II.: -en, III.: -ön		 tanuljon, kérjen, olvasson, főzzön, eddzen, készítsen, válasszon, mutasson, vegyen, jöjjön, higgyen
1.3.2.1.4. többes szám első személy:  
I.: -unk, II. és III.: -ünk		 tanuljunk, kérjünk, olvassunk, főzzünk, eddzünk, készítsünk, válasszunk, mutassunk, vegyünk, jöjjünk, higgyünk, gyerünk
1.3.2.1.5. többes szám második személy: 
I.: -atok, II. és III.: -etek 

kivétel: -tek (gyer- ¬ jön)

 tanuljatok, kérjetek, olvassatok, főzzetek, eddzetek, készítsetek, válasszatok, mutassatok, vegyetek, jöjjetek, higgyetek 
gyertek
1.3.2.1.6. többes szám harmadik személy: 
I.: -anak, II. és III.: -enek		 tanuljanak, kérjenek, olvassanak, főzzenek, eddzenek, készítsenek, válasszanak, mutassanak, vegyenek, jöjjenek, higgyenek
1.3.2.2. Tárgyas ragozás  
1.3.2.2.1. egyes szám első személy:  
I. -am, II. és III. -em		 tanuljam, kérjem, olvassam, főzzem, eddzem, készítsem, válasszam, mutassam, vegyem, higgyem
1.3.2.2.2. egyes szám második személy: 
-d vagy I. -ad, II. és III. -ed 
(a rövid alak a gyakoribb) 
a rövid alak használatakor az igék többségének az esetében (a hosszú mgh + -t, illetve a msh + t [de nem -st vagy -szt] kapcsolatra végződő tövek kivételével) a módjel elmarad  
a B/1.1.6.2.7. (v-s tövű) és B/1.1.6.2.8. (sz/v-s tövű) igék esetén a rövid alak személyragja  
-dd		 tanul(ja)d, kér(je)d, olvas(sa)d, főz(ze)d, edzd/(eddzed), készíts(e)d, tarts(a)d, önts(e)d, válaszd/(válasszad), mutas(sa)d, vedd/(vegyed), hidd/(higgyed), lődd/(lőjed)
1.3.2.2.3. egyes szám harmadik személy: 
I. -a, II. és III. -e		 tanulja, kérje, olvassa, főzze, eddze, készítse, válassza, mutassa, vegye, higgye
1.3.2.2.4. többes szám első személy: 
I. -uk, II. és III. -ük		 tanuljuk, kérjük, olvassuk, főzzük, eddzük, készítsük, válasszuk, mutassuk, vegyük, higgyük
1.3.2.2.5. többes szám második személy: 
I. -átok, II. és III. -étek		 tanuljátok, kérjétek, olvassátok, főzzétek, eddzétek, készítsétek, válasszátok, mutassátok, vegyétek, higgyétek
1.3.2.2.6. többes szám harmadik személy: 
I. -ák, II. és III. -ék		 tanulják, kérjék, olvassák, főzzék, eddzék, készítsék, válasszák, mutassák, vegyék, higgyék
1.3.2.3. “én téged/titeket” igelak (alany: E.sz. 1.sz., tárgy: E./T.sz. 2.sz.) 
I. -alak, II. és III. -elek		 tanítsalak, kérjelek, küldjelek, vigyelek, válasszalak
1.3.3. Feltételes mód – jele: 
alanyi ragozás egyes szám harmadik személy: -(a)na/-(e)ne, minden más eset: (a)ná/-(e)né 
(lásd még: B/1.1.6.2. és B/1.2.2.3.)		  
1.3.3.1. Jelen idő   
1.3.3.1.1. alanyi ragozás  
1.3.3.1.1.1. egyes szám első személy: -k  
a módjel mind a három igecsoportban: (e)né		 várnék, beszélnék, küldenék, állítanék, lennék, volnék, vinnék
1.3.3.1.1.2. egyes szám második személy: -l várnál, beszélnél, küldenél, állítanál, lennél, volnál, vinnél
1.3.3.1.1.3. egyes szám harmadik személy: Ć a módjel -(a)na/-(e)ne várna, beszélne, küldene, állítana, lenne, volna, vinne
1.3.3.1.1.4. többes szám első személy: -nk várnánk, beszélnénk, küldenénk, állítanánk, lennénk, volnánk, vinnénk
1.3.3.1.1.5. többes szám második személy: 
I. -tok, II. és III. -tek		 várnátok, beszélnétek, küldenétek, állítanátok, lennétek, volnátok, vinnétek
1.3.3.1.1.6. többes szám harmadik személy: 
I. -nak, II. és III. -nek		 várnának, beszélnének, küldenének, állítanának, lennének, volnának, vinnének
1.3.3.1.2. tárgyas ragozás  
1.3.3.1.2.1. egyes szám első személy: -m várnám, mondanám, küldeném, állítanám, vinném
1.3.3.1.2.2. egyes szám második személy: -d várnád, mondanád, küldenéd, állítanád, vinnéd
1.3.3.1.2.3. egyes szám harmadik személy: Ć  várná, mondaná, küldené, állítaná, vinné
1.3.3.1.2.4. többes szám első személy: -nk  
(azonos az alanyi ragozással)		 várnánk, mondanánk, küldenénk, állítanánk, vinnénk
1.3.3.1.2.5. többes szám második személy: 
I. -tok, II. és III. -tek 
(azonos az alanyi ragozással)		 várnátok, mondanátok, küldenétek, állítanátok, vinnétek
1.3.3.1.2.6. többes szám harmadik személy: -k várnák, mondanák, küldenék, állítanák, vinnék
1.3.3.1.3. “én téged/titeket” igelak (alany: E.sz. 1.sz., tárgy: E./T.sz. 2.sz.): 
I. -lak, II. és III. -lek		 várnálak, kérnélek, küldenélek, vinnélek, választanálak
1.3.3.2. múlt idő: az ige szabályos múlt ideje (alanyi vagy tárgyas ragozás) + volna 
a “van/lenni” igénél a “lett-” tő szerepel		 tanultam volna, láttátok volna, kértük volna, elvittelek volna, lőttem volna 

lettem volna, lettél volna
 
Ragozási minták

I. Igecsoport
 

 

 

 
Kijelentő mód
Felszólító mód
Feltételes mód
Jelen idő
Múlt idő
  
Jelen idő
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
1
 kapok kapom kaptam kaptam kapjak kapjam kapnék kapnám
2
 kapsz kapod kaptál kaptad kapj(ál) kap(ja)d kapnál kapnád
3
 kap kapja kapott kapta kapjon kapja kapna kapná
1 1
 kapunk kapjuk kaptunk kaptuk kapjunk kapjuk kapnánk kapnánk
2 2
 kaptok kapjátok kaptatok kaptátok kapjatok kapjátok kapnátok kapnátok
3 3
 kapnak kapják kaptak kapták kapjanak kapják kapnának kapnák
1–2
   kaplak   kaptalak   kapjalak   kapnálak
 

II. Igecsoport
 

 

 

 
Kijelentő mód
Felszólító mód
Feltételes mód
Jelen idő
Múlt idő
  
Jelen idő
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
1
 szedek szedem szedtem szedtem szedjek szedjem szednék szedném
2
 szedsz szeded szedtél szedted szedj(él) szed(je)d szednél szednéd
3
 szed szedi szedett szedte szedjen szedje szedne szedné
1 1
 szedünk szedjük szedtünk szedtük szedjünk szedjük szednénk szednénk
2 2
 szedtek szeditek szedtetek szedtétek szedjetek szedjétek szednétek szednétek
3 3
 szednek szedik szedtek szedték szedjenek szedjék szednének szednék
1–2
   szedlek   szedtelek   szedjelek   szednélek
 

III. Igecsoport
 
 

 

 

 
Kijelentő mód
Felszólító mód
Feltételes mód
Jelen idő
Múlt idő
  
Jelen idő
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
1
 lökök lököm löktem löktem lökjek lökjem löknék lökném
2
 löksz lököd löktél lökted lökjél lökjed löknél löknéd
3
 lök löki lökött lökte lökjön lökje lökne lökné
1 1
 lökünk lökjük löktünk löktük lökjünk lökjük löknénk löknénk
2 2
 löktök lökitek löktetek löktétek lökjetek lökjétek löknétek löknétek
3 3
 löknek lökik löktek lökték lökjenek lökjék löknének löknék
1–2
   löklek   löktelek   lökjelek   löknélek
 

I. II. III. Igecsoport
 
 

 

 

 
Kijelentő mód
Feltételes
Jövő idő
Múlt idő
Alanyi r.
Tárgyas r.
Alanyi r.
Tárgyas r.
1
  
 
kapni
szedni
lökni

 

 

 fogok  

 

kapni
szedni
lökni

 

 

 fogom  
 
kijelentő mód
múlt idő
alanyi ragozás

 

 

  

 

volna 

 

 

 

  

 

kijelentő mód
múlt idő
tárgyas ragozás

 

 

  

 

 

volna 

 

 

 
2
 fogsz fogod
3
 fog fogja
1 1
 fogunk fogjuk
2 2
 fogtok fogjátok
3 3
 fognak fogják
1–>2
   foglak  
 
 

A “van” (lenni) ige ragozása (csak alanyi ragozás)
 

 
Kijelentő mód
Felszólító mód
Feltételes mód
Jelen i.
Múlt i. I.
Múlt i. II.
  Jövő i.  
Jelen i. I.
Jelen i. II.
Múlt i.
  
1
 vagyok voltam lettem leszek legyek lennék volnék
lettem
  

 

volna 

 

 
 
 
2
 vagy voltál lettél leszel légy/legyél lennél volnál
lettél
3
 van* volt lett lesz legyen lenne volna
lett
1 1
 vagyunk voltunk lettünk leszünk legyünk lennénk volnánk
lettünk
2 2
 vagytok voltatok lettetek lesztek legyetek lennétek volnátok
lettetek
3 3
 vannak** voltak lettek lesznek legyenek lennének volnának
lettek
 
* tagadó formában: nincs
** tagadó formában: nincsenek
 
1.4. Egyéb igealakok  
1.4.1. szótári alak: kijelentő mód, jelen idő, alanyi ragozás, egyes szám harmadik személy  
1.4.1.1. általános (jelen idő töve = I. tő) ad, beszél, fut, megy, tesz, van
1.4.1.2. ikes (jelen idő töve = I. tő + -ik) gondolkozik, eszik, lakik, változik
1.4.2. igenevek  
1.4.2.1. főnévi igenév  
1.4.2.1.1. képzés: (minden egyszerű vagy összetett/képzett igéből, kivéve a ható – -hat/-het képzős – igét)  
1.4.2.1.1.1. általános (igető + -ni) adni, aludni, beszélni, gondolkozni, futni, lenni, lőni, menni, venni
1.4.2.1.1.2. 2 msh-ra vagy hosszú mgh + -t kombinációra végződő igető  
1.4.2.1.1.2.1. általános (igető + -ani/-eni) állítani, bocsátani, építeni, festeni, fűteni, hallani, mondani, ugrani,
1.4.2.1.1.2.2. kivétel (igető + -ni) állni, látni, varrni stb.
1.4.2.1.2. a főnévi igenév személyragozása  
1.4.2.1.2.1. egyes és többes szám harmadik személy:  
a -ni/-ani/-eni képző után szabályosan illeszkedik a harmadik személyű birtokos személyragok -a/-e, -uk/-ük formája		 tanulnia, készítenie, lennie, beszélniük, fésülködniük, venniük
1.4.2.1.2.2. egyes és többes szám első és második személy:  
a -ni/-ani/-eni képző -i hangja kiesik, és az “-n” után szabályosan következnek a megfelelő birtokos személyragok		 olvasnom, élnem, ülnöm, beszélned, kérnünk, lennetek, várnotok, jönnötök
 

Minták a főnévi igenév személyragozására:
 

  tanulni tanítani kérni készíteni küldeni főzni
1
 tanulnom tanítanom kérnem készítenem küldenem főznöm
2
 tanulnod tanítanod kérned készítened küldened főznöd
3
 tanulnia tanítania kérnie készítenie küldenie főznie
1 1
 tanulnunk tanítanunk kérnünk készítenünk küldenünk főznünk
2 2
 tanulnotok tanítanotok kérnetek készítenetek küldenetek főznötök
3 3
 tanulniuk tanítaniuk kérniük készíteniük küldeniük főzniük
 
1.4.2.2. melléknévi igenév  
1.4.2.2.1. folyamatos melléknévi igenév (minden egyszerű vagy összetett/képzett igéből, kivéve a tárgyatlan ható – -hat/-het képzős – igéket)  
1.4.2.2.1.1. I. igető + -ó/-ő adó, álló, beszélő, lakó, menő, ugró,
1.4.2.2.1.2. II. igető + -ó/-ő érző, forgó, mosolygó,
1.4.2.2.1.3. III./IV./V. (v-s) igető + -ó/-ő alvó, evő, fekvő, hivő, ivó, jövő, levő, nyugvó, tevő, vevő, vivő,
1.4.2.2.2. befejezett melléknévi igenév (Lásd: múlt idő, alanyi ragozás E.sz. 3.sz.)  
minden egyszerű vagy összetett/képzett igéből, kivéve a ható (-hat/-het képzős) igéket		  
1.4.2.2.2.1. igető + -ott/-ett/-ött 
általános forma 		 adott, épített, küldött, 
1.4.2.2.2.2. igető + t  
mgh + -l/-r/-n/-ny/-j/-ly kombinációra végződő igék;  
az -rr végű igék;  
az -ll végű igék zöme (de hall, vall, hull: lásd B/1.2.3.2.3.);  
számos két szótagú -ad/-ed végű ige;  
fekszik, alszik;  
(lásd: B/1.2.3.2.1.–B/1.2.3.2.3.)		 elhunyt, folyt, fújt, kért, kívánt, ment, tanult, volt, 
varrt, 
állt, 

maradt, (be)rekedt, ijedt 
 

feküdt, aludt
1.4.2.2.2.3. igető + -tt 
magánhangzóra végződő tő  
(lásd: B/1.2.3.2.4.)		 jött, lett, lőtt, tett, vett stb.
1.4.2.2.3. jövő idejű (beálló) melléknévi igenév  
(minden tárgyas vagy tárgyasként is használt igéből, kivéve a ható – -hat/-het képzős – igéket; és egyes tárgyatlan igékből, pl.: leendő, jövendő, maradandó, forgandó)  
-andó/-endő (amely az első, illetve a magánhangzók előtti tőváltozathoz kapcsolódik)  
A B/1.1.6.2.8. tőtípus esetében inkább a mássalhangzó előtti, magánhangzós tövet használjuk		 (meg)értendő, (le)írandó, (el)olvasandó, (meg)szövendő, (meg)tanulandó, törlendő, (át)ugrandó 
 
 
 
 
 
 

eszik ® (eendő), hisz ® (hiendő), iszik ® (ivandó), lesz ® leendő, tesz ® teendő, 
vesz ® veendő, visz ® viendő
1.4.2.3. határozói igenév: -va/-ve  
minden igéből, kivéve a ható (-hat/-het képzős) igéket		  
1.4.2.3.1. szabályos: az ige szótári alakjához, (I. tőhöz), illetve a mássalhangzóval kezdődő végződést felvevő tövéhez kapcsolódik állva, beszélgetve, futva, lőve, mosakodva, olvasva
1.4.2.3.2. sz/v tövű igék: a képző az -é-/-í- tőhöz járul  téve, víve
1.4.3. igeképzés (a legfontosabb aktív, általánosan használt képzők)  
1.4.3.1. a ható ige: -hat/-het  
minden igéből		  
1.4.3.1.1. szabályos tő (egyalakú tövek, vagy a változó töveknél, amikor az általános, ill. a msh előtti tő kapja a képzőt) adhat, beszélhet, fürödhet, kezdődhet, lőhet, mosakodhat, olvastathat, ugorhat
1.4.3.1.2. B/1.1.6.2.6. tőtípus  
(alszik, fekszik)  
a III., rövid tőhöz kapcsolódik a képző)		 alhat, fekhet
1.4.3.1.3. B/1.1.6.2.7.–1.1.6.2.8. és B/1.1.6.3. tőtípusok  
a magánhangzóra végződő tőhöz járul a képző		 jöhet; ehet, hihet, ihat, lehet, mehet, tehet, vehet, vihet
1.4.3.2. a műveltető ige: -at/-et, -tat/-tet 
az igék többségéhez kapcsolódhat; kivétel: a ható igék; a tranzitív párral rendelkező intranzitív igék nagy része (indul, kezdődik, esik stb.); van, megy, jön stb.		  
1.4.3.2.1. -at/-et  
minden mássalhangzó-kapcsolatra végződő tő;  
a mgh + msh kapcsolatra végződő tövek közül az egy szótagú nem -t végűek,  
kivétel a B/1.1.6.2.6. tőtípus és az ül, lép stb. igék  
(Lásd: B/1.4.3.2.2.)		 borzongat, (fel)ébresztet, festet, mondat, tartat 

adat, lövet, mosat, nézet, töret, várat, zárat 
 
1.4.3.2.2. -tat/-tet  
minden mgh + msh kapcsolatra végződő tő, kivéve az egy szótagú nem -t végűeket  
az ül, lép stb. igék  
a B/1.1.6.2.8. (sz/v) tőtípus mgh-ra végződő tövei  
alszik, fekszik (B/1.1.6.2.6. tőtípus)		 futtat, kerestet, készíttet, nyaraltat, nyittat, vizsgáltat 

ültet, léptet 
etet, itat, vetet, vitet, tetet, hitet 

altat, fektet
1.4.4. főnévképzés  
1.4.4.1. -ás/-és  
minden igéhez kapcsolódhat, kivéve a ható (-hat/-het képzős) igéket;  
a tő megegyezik a folyamatos melléknévi igenév tövével (lásd B/1.4.2.2.1.)		 alvás, érkezés, evés, indulás, készíttetés, lövés, menés, mosakodás, olvasás, tevés, zárás
1.4.5. melléknévképzés  
1.4.5.1. -ható/-hető  
csak tárgyas igékből; 
a ható (-hat/-het képzős) igék folyamatos melléknévi igeneve; 
(a tő: lásd B/1.4.3.1.)  
kivétel (tárgyatlan ige): van ® 		 adható, érthető, megmagyarázható, várható 
 
 
 

lehető
1.4.5.2. -hatatlan/-hetetlen  
a B/1.4.5.1. negatív párja;  
általában csak tárgyas igékből;  
(tő: lásd B/1.4.3.1.)  
kivételek (tárgyatlan ige): él, van stb.		 eladhatatlan, érthetetlen, gyógyíthatatlan, ihatatlan, olvashatatlan 
 

élhetetlen, lehetetlen
1.4.5.3. -atlan/-etlen (fosztóképző: a múlt idejű melléknévi igenév negatív párja; kevés kivételtől eltekintve csak tárgyas igékből, de nem mindegyikből, pl. az sz/v tövű igékből nem képezhető ilyen alak) ellenőrizetlen, eladatlan, kezeletlen, olvasatlan, váratlan, 
1.5. Igekötős igék  
1.5.1. Az igekötő funkciója  
1.5.1.1. Irányjelölés  
A küszöbszinten a tanuló legyen képes megérteni és aktívan használni a legfontosabb irányjelölő igekötők és a mozgást jelölő, illetve a mozgással, helyváltoztatással kapcsolatos legfontosabb igék különböző kombinációit. Ez lehetővé teszi számára, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben, kommunikációs céljának megfelelően, világosan és viszonylag árnyaltan fejezze ki gondolatait, illetve beszélőpartnere kommunikációs tevékenységét helyesen értelmezze. Az irányt jelentő igekötővel használt igék az esetek többségében megfelelő értelmű helyhatározóval szerepelnek a mondatban. Pl.      Bemegyek a szobába. Felmegyünk a hegyre.
Végigsétálok a Váci utcán.
A feleségem hazajön az irodából.
Stb. Ezek összefüggéseit röviden majd az Egyszerű mondat című fejezetben tárgyaljuk.

A fő irányjelölő igekötők és a legfontosabb mozgást, helyváltoztatást jelentő igék:
 
 
igekötők
 
  
mozgást jelentő igék
   mozgatást jelentő igék    
egyéb igék
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 		   

  
 

be- 

ki 

fel- 

le- 

el- 

vissza- 

át- 

végig- 

ide- 

oda- 

haza- 

össze- 

szét- 

bele- 

rá- 

stb.

 megy 

jön 

jár 

fut 

szalad 

sétál 

siet 

lép 

repül 

száll 

ugrik 

esik 

utazik 

úszik 

folyik 

gurul 

csúszik 

mászik 

áll 

ül 

fekszik

  
 

tesz 

rak 

helyez 

vesz 

visz 

hoz 

húz 

tol 

szállít 

hív 

küld 

enged 

dob 

lök 

önt 

tölt 

vezet 

stb.

 valakit 

valamit

  
 
 
 
 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

  

 

 

 

 

 

néz 

lát 

mutat 

kiált 

szól
A fenti táblázatban szereplő elemek közül természetesen nem kombinálható kivétel nélkül minden igekötő minden igével, a legtöbb kombináció azonban lehetséges, sőt gyakori, a többit pedig a jelentés alapján könnyen ki lehet zárni. Például aki ismeri a “haza-” igekötő és a “lép” ige jelentését, nem fogja a kettőt együtt használni.
 
 
1.5.1.2. Aspektusváltás  
A tanuló legyen képes a cselekvés, történés aspektusainak (folyamatosság, mozzanatosság, kezdet, befejezettség) a magyar nyelv eszközeivel (mindenekelőtt a szórenddel és az igekötők helyes alkalmazásával) való kifejezésére, illetve ezen eszközök birtokában a beszélő kommunikációs szándékának helyes értelmezésére. A magyar nyelvben az igekötők aspektusváltoztató képessége teszi lehetővé, hogy egyetlen jelen, egyetlen múlt és egyetlen jövő idővel is kifejezhessük a valóság összetett viszonyainak mindazon részleteit és árnyalatait, melyeket pl. az indoeurópai nyelvek többsége bonyolult igeidőrendszer segítségével ad vissza.

Fő funkciója (irányjelölés, jelentésmódosítás) mellett a magyar nyelvben minden igekötő rendelkezik az aspektusváltoztatás képességével is: ha e téren egyéb speciális funkciója nincs, a cselekvés, történés befejezettségét, teljességét jelöli.
 

Pl.  Megyek a moziba. Ű Bemegyek a moziba.
      Sétálok a Váci utcában. Ű Végigsétálok a Váci utcán.

      Utazom. Ű Elutazom.

 Az igekötős változatok mind a három esetben kifejezik a cselekvés teljességét, befejezettségét, eredményük az, hogy: bent vagyok/leszek a moziban; eljutok a Váci utca végéig; nem maradok itt(hon).

A csak az aspektusváltoztatás képességével rendelkező “meg-”, és az ilyen módon igen gyakran használt “el-” igekötő a leggyakoribb a kifejezetten aspektusváltást jelölő igekötők közül, de alkalomszerűen sok más igekötő is (“be-”, “ki-”, “fel-”, “le-” stb.) jelölhet elsődlegesen aspektusváltást.
 
 

1.5.1.2.1. befejezettség (az igekötős változat az alapige által kifejezett cselekvés, történés, folyamat, állapot befejezett voltát, teljessé válását, eredményességét fejezi ki) Megtanulom a szavakat.  
Elolvastam ezt a cikket.  
Bizonyítsd be, hogy igazad van!  
Le kell hűteni a motort.  
Nagyon felmelegedett a levegő.  
Jó kapcsolat fejlődött ki a két ország között.
1.5.1.2.2. kezdet (az igekötős változat az alapige által kifejezett cselekvés, történés, folyamat, állapot megkezdődését fejezi ki) Megértettem a kérdést.  
Nyolc órakor elaludtam.
1.5.1.2.3. mozzanatosság (az igekötős változat az alapige által kifejezett cselekvésnek, történésnek, folyamatnak, állapotnak megfelelő tartalmat egyetlen mozzanatként adja vissza, illetve kiemeli annak mozzanatos voltát) Megmutattam Katinak a fényképet. 
Egy fiatal nő elájult a buszon. 
Kibéreltem Budán egy kis lakást. 
A magyar csapat legyőzte a görögöt.
1.5.1.2.4. bizonyos mozzanatos igék igekötős alakja nem változtatja meg az aspektust, a nyomatékviszonyok függvényében alternatív formaként szerepel Péter elkezdett enni. (= Péter enni kezdett.) 
Megérkeztem Budapestre. (= Budapestre érkeztem.)
 
 1.5.1.3. Jelentésmódosítás  
A tanuló ismerje a legfontosabb magyar igék igekötő által módosított, illetve teljesen megváltoztatott jelentését, és legyen felkészülve arra, hogy az általa már ismert (igekötős vagy igekötő nélküli) igék különböző igekötőkkel teljesen eltérő jelentéseket hordozhatnak, s az általa már ismert jelentés ne akadályozza meg az új igealak helyes értelmezését, ha ezt a szövegkörnyezet egyébként lehetővé teszi. Ugyanakkor az igekötők által módosított jelentésű igéket a tanulás és a nyelvhasználat során új, önálló lexikai egységeknek kell tekintenie, és így kell beépítenie meglevő ismeretei közé, (mint ahogy az esetek többségében valószínűleg saját anyanyelvében is különböző igék, illetve ige + particula kombinációk felelnek meg nekik). Ebben azonban az alapige és az igekötő ismert volta három szempontból is segíti: 1. az ismert elemekből álló szóalakot könnyebb megjegyezni és reprodukálni, mint egy teljesen új szót;

2. az új igével nincs alaktani nehézség (ragozása ugyanolyan, mint a már ismert alapigéé);

3. korábbi hasonló formájú és jelentéstartalmú igekötős igék analógiájára mind jelentéstani, mind szintaktikai szempontból könnyebb a használata, mint egy teljesen új igéé.

  
1.5.1.3.1. Példák az igekötő jelentésmódosító szerepére  
1.5.1.3.1.1. ...ad Odaadtam a tollamat Máriának.  
Feladtad már a levelet?  
Ezt a könyvet Londonban adták ki.  
Mikor adod meg a pénzemet?  
Szeretném eladni az autómat.
1.5.1.3.1.2. ...talál Az autót a múlt században találták fel. 
Találd ki, mit hoztam neked! 
A gyerekek eltaláltak a labdával egy rendőrt. 
Megtaláltad a kulcsodat? 
Nem nehéz odatalálni a színházhoz.
1.5.2. Az igekötő helye 
(három esetet különböztetünk meg, melyek használata közvetlenül összefügg a mondat nyomatékviszonyaival és szórendjével, ezért itt csak egy-egy példát adunk, részletesebben lásd a “Szórend” című fejezetben) 		  
1.5.2.1. közvetlenül az ige előtt; az igekötő és az ige egy szó Tegnap felmentem a Gellérthegyre.
1.5.2.2. az ige után áll; az igekötő és az ige két külön szó Tegnap nem mentem fel a Gellérthegyre.
1.5.2.3. az elöl álló igekötő és az ige (igenév) közé egy vagy több más szó kerül; az igekötő és az ige két külön szó Tegnap fel akartam menni a Gellérthegyre.
 
1.6. Az igealakok (módok is idők) használata  
1.6.1. Kijelentő mód  
1.6.1.1. Jelen idő  
1.6.1.1.1 a jelenben folyamatban levő cselekvés, történés, állapot stb. időmegjelöléssel vagy anélkül Péter a szobában olvas. 
Most nem érek rá. 
Kit keres?
1.6.1.1.2. a jelen időszakban huzamosan fennálló, meghatározatlan ideig érvényes cselekvés stb. Budapesten lakom.
1.6.1.1.3. a jelen időszakban rendszeresen végbemenő cselekvés stb. Általában este tíz után fekszünk le.
1.6.1.1.4. általános érvényű kijelentés A Föld a Nap körül kering.
1.6.1.1.5. a múltban megkezdődött, de a jelen pillanatban még tartó cselekvés stb. Már két éve tanulok magyarul. 
1996 óta élek Budapesten.
1.6.1.1.6. majd a jövőben megtörténő cselekvés stb.   
1.6.1.1.6.1. imperfektív, igekötő nélküli igékkel, imperfektív szituációban, időmegjelöléssel Holnap délután itthon vagyok. 
Májusban Amerikában dolgozom.
1.6.1.1.6.2. imperfektív, igekötő nélküli igékkel, imperfektív szituációban, a “majd” határozószó használatával Majd tanulok. 
Írsz majd? 
Péter majd segít neked.
1.6.1.1.6.3. perfektív, igekötős ige, perfektív szituáció (fakultatív időmegjelölés, illetve a “majd” határozószó fakultatív használata) Franciaországba utazom. 
Megvesszük majd ezt az autót. 
A gyerekek elutaznak a nagymamához.
1.6.1.1.7. a múltban megtörtént (perfektív jellegű) cselekvés stb. (gyakran időhatározóval) 1919-ben Ady Endre meghal. 
És akkor János bejön, és azt mondja: ...
1.6.1.1.8. a múltban megtörtént bármilyen cselekvés stb. “hogy” kötőszós alanyi, tárgyi vagy határozói mellékmondatban Gábor látta, hogy Kati nagyon fáradt. 
Világos volt, hogy nem tudják kinyitni az ajtót.
1.6.1.1.9. felszólító érték (informális) Most bemész a fürdőszobába és kezet mosol.
1.6.1.2. Múlt idő  
1.6.1.2.1. bármilyen a múltban bármikor történt cselekvés stb. kivéve a B/1.6.1.1.5. és a B/1.6.1.1.8. pontokban leírtakat 1972-ben születtem. 
Idén nagyon hideg volt a tél. 
Két évig laktam Angliában. 
Már elkészítettem a vacsorát.
1.6.1.3. Jövő idő  
1.6.1.3.1. bármilyen a jövőben majd megtörténő cselekvés stb., kivéve a modális segédige + főnévi igenév szerkezetek egy részét (kell, lehet, illik, szeretnék stb.), valamint a ható – -hat/-het képzős – igéket (az utóbbi esetekben a jelen idő helyettesíti többnyire a “majd” határozószóval, vagy más a jövőre utaló határozóval) Válaszolni fogok a levelére. 
Jövőre már nem leszek itt. 
Meg fogom keresni a rokonaimat. 

 
De: 
Szeretnék majd egy házat venni. 
Be kell majd mennem a városba. 
Holnap délután majd találkozhatunk.
1.6.1.3.2. múltbeli cselekvés stb. “hogy” kötőszós alanyi, tárgyi vagy határozói mellékmondatban az utóidejűség kifejezésére (a B/1.6.1.3.1. pontban leírt kivételekkel) Tudtam, hogy időben fogunk érkezni. 
Éva attól félt, hogy az áruház nem lesz nyitva. 

De: 
A vendégek megkérdezték a portást, hogy fizethetnek-e majd bankkártyával.
1.6.1.3.3. jelen idejű valószínűség kifejezése a “lesz” ige segítségével Otthon lesznek, látom, hogy ég a lámpa. 
(= biztosan otthon vannak)
1.6.1.3.4. felszólító értelmű mondatban (informális) Ezt pedig meg fogod csinálni.
1.6.2. Felszólító mód  
1.6.2.1. kategorikus felszólítás Álljon meg!  
Nyisd ki az ablakot!
1.6.2.2. tiltás Ne vegye fel a telefont!  
Ne menj be a vízbe!
1.6.2.3. tiltás, kategorikus lebeszélés Nehogy válaszolj neki!  
Meg ne vegye ezt a könyvet!
1.6.2.4. udvarias felszólítás Legyen szíves, álljon meg! 
Álljon meg, kérem!  
Légy szíves, nyisd ki az ablakot!
1.6.2.5. udvarias felszólítás, kérés kifejezése (főnévi igenévvel) Légy szíves segíteni!  
Legyen szíves várni egy kicsit!
1.6.2.6. óhaj kifejezése (általában a “csak” szócskával) Csak legyen holnap jó idő! 
Csak ne betegedj meg! 
Csak nehogy ellopják a táskádat! 
Adja Isten!
1.6.2.7. célhatározói mellékmondatban szándék, cél kifejezése Azért jöttem Budapestre, hogy itt tanuljak. 
Vettem egy kocsit, hogy azon járjak vidékre.
1.6.2.8. alanyi mellékmondatban szükség, kötelesség kifejezése után a “(nem) fontos”, “(nem) lényeges”, “(nem) szükséges, “Az a célom/od ...”, “Az a feladatom/od ...” stb. elemeknek alárendelve Nagyon fontos, hogy időben érkezzünk.  
Nem a te feladatod, hogy megjavítsad a zárat. 
Julinak az a célja, hogy orvos legyen.
1.6.2.9. tárgyi és határozói mellékmondatban akaratot, kívánságot, engedélyt, tiltást stb. illetve célt, lehetőséget kifejező főelem után (akar, kér, mond, tanácsol, parancsol, megtilt, megenged vmit stb.; lehetőség van, törekszik vmire stb. ) A feleségem azt akarja, hogy augusztusban utazzunk. 
Azt tanácsolom, hogy maradjon ágyban. 
A rendőrség megtiltotta, hogy itt parkoljunk. 
Megengeded, hogy elkísérjelek? 
Kevés lehetőségem van arra, hogy magyarul beszéljek. 
Arra törekszünk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat Magyarországon.
1.6.2.10. vélemény, tanács stb. kérése, felszólításra való felhívás (egyes és többes szám első személyben) Kinyissam az ablakot?  
Megvárjuk a következő vonatot?  
Mikor hívjalak fel?  
Kivel beszéljünk?
1.6.2.11. vélemény, tanács kérése, szándékra való rákérdezés a beszédpartnerrel közösen végzendő cselekvéssel kapcsolatban (többes szám első személyben) Igyunk egy sört?  
Megvárjuk a következő vonatot?
1.6.3. Feltételes mód  
1.6.3.1. Jelen idő  
1.6.3.1.1. jelen idejű irreális feltétel és az annak megfelelő feltételes állítás kifejezése Ha jó idő lenne, elmennék a strandra.   
(= nincs jó idő, nem megyek el a strandra)  
Megnézném ezt a filmet, ha érdekelne.  
(= nem érdekel, nem nézem meg)
1.6.3.1.2. óhaj, kívánság kifejezése: szeretnék/szeretnénk Szeretnék találkozni a miniszter úrral.  
Nem szeretnék hiába menni.
1.6.3.1.3. óhajra, kívánságra való rákérdezés Mikor szeretne indulni? 
Szeretnék megnézni a szobát?
1.6.3.1.4. (implicit feltétellel) óhaj, kívánság, preferencia stb. kifejezése Szívesen innék egy sört. (ha lehetne) 
Megvárnám az igazgató urat. (ha lehetne / ha megengedné) 
1.6.3.1.5. óhajtó mondat (bár/bárcsak/csak + feltételes mód) Bárcsak sikerülne a vizsgám! 
Bár lenne elég pénzünk! 
Csak ne lenne ilyen drága!
1.6.3.1.6. udvarias felszólítás, kérés Megadná a szálloda címét?  
Segítenétek bevinni a táskákat?
1.6.3.1.7. udvarias felszólítás, kérés bevezető formulája (főnévi igenévvel) Lennél szíves várni egy percet?  
Lenne szíves ellenőrizni a számlát?
1.6.3.1.8. tanácsadás (egyes szám első személy) A helyedben én nem parkolnék itt. 
Én inkább a második kerületben vennék ki egy lakást.
1.6.3.1.9. hasonlító mellékmondat a “mintha” kötőszóval Olyan meleg van, mintha nyár lenne.
1.6.3.1.10. az “ahelyett” és “anélkül” határozószók után (módhatározói jelentés) Nem akarok elmenni anélkül, hogy beszélnék vele.
 
1.6.3.2. múlt idő  
1.6.3.2.1. múlt idejű (teljesen) irreális feltétel és az annak megfelelő (a múltra vonatkozó) feltételes állítás kifejezése Ha időben indultunk volna, nem késtük volna le a vonatot. (= de későn indultunk, és lekéstük a vonatot)
1.6.3.2.2. múltra vetített vágy, kívánság, preferencia stb. kifejezése Szívesen beszéltem volna a doktor úrral. (ha lehetett volna, de nem lehetett) 
Szerettem volna megnézni ezt a múzeumot. (de nem tudtam megnézni) 
Bárcsak időben indultunk volna.
1.6.3.2.3. helytelenítés, bírálat (egyes szám első személy) Az ön helyében én levélben foglaltam volna szobát. 
Én nem vártam volna az utolsó pillanatig.
1.7. a ható – -hat/-het képzős – ige használata  
1.7.1. annak kifejezése, hogy valakinek lehetősége, joga, felhatalmazása van arra, hogy valamit megtegyen Ezt a filmet csak 18 éven felüliek nézhetik meg. 
Zöld a lámpa, továbbmehetünk. 
Az utasok nem léphettek be a pilótafülkébe.
1.7.2 kijelentő mód jelen idő: engedélykérés valaminek a megtételére, illetve a “kap” igével valaminek a kérése Bemutathatom a férjemet?  
Mikor indulhatunk?  
Kaphatok egy kis vizet?
1.7.3. feltételes mód jelen idő: a B/1.7.2.-nél még egy fokkal tapintatosabb engedélykérés, illetve a “kap” igével kérés Kinyithatnám az ablakot?  
Elvehetném egy pillanatra a tollát?  
Kaphatnánk egy térképet?
1.7.4. kijelentő vagy feltételes mód: segítség stb. tapintatos felajánlása Segíthetek/Segíthetnék?  
Vihetem a bőröndödet?
1.7.5. tapintatos tanácsadás, javaslat Talán felhívhatná az egyik ismerősét. 
Ma este elmehetnénk egy koncertre.
1.7.6. feltételes mód jelen idő: a “lát” igével udvarias felszólítás Láthatnám az igazolványát? (= legyen szíves megmutatni az igazolványát)
1.8. a modális segédigék használata  
segédige + főnévi igenév		  
1.8.1. tud  
1.8.1.1. lehetőség A bátyám külföldön volt, nem tudott segíteni. 
Túl sötét van, nem tudom elolvasni a feliratot.
1.8.1.2. képesség, jártasság, tudás Tudsz teniszezni? 
Nem tudtam megoldani a feladatot.
1.8.1.3. feltételes mód, jelen idő: udvarias kérés Tudna adni egy tollat?  
Meg tudná magyarázni, hogy miért?
1.8.2. lehet  
1.8.2.1. valaminek az általános, nem konkrét személyre vonatkoztatott lehetősége Nyáron Magyarországon nem lehet síelni.  
Zöld a lámpa, tovább lehet menni. 
Lehet itt spanyol bort kapni?
1.8.3. szabad (eredetileg melléknév, jelenleg jelen és múlt időben – mindhárom módban – segédigeként is használatos)  
1.8.3.1. annak kifejezése, hogy általában nem tilos, megengedett valamit csinálni Szabad itt horgászni?  
A városban nem szabad dudálni.
1.8.3.2. annak kifejezése, hogy valakinek nem tilos, megengedett valamit csinálnia (főnévi igenév személyragozásával) Szabad kérdeznem valamit?  
Sajnos nem szabad bort innom.  
Itt nem szabad megállniuk.
1.8.3.3. valamiről való lebeszélés: feltételes mód jelen idő, tagadó forma Nem szabadna reggel ennyit enned.  
Nem szabadna ennyit dolgoznia.
1.8.3.4. feltételes mód, múlt idő, tagadó forma: szemrehányás, utólagos helytelenítés Nem szabadott volna ennyit innod.  
Nem szabadott volna nyitva hagyniuk az ajtót.
1.8.3.5. engedélykérés Ki szabad nyitnom az ablakot?
1.8.3.6. segítség, együttműködés felajánlása Szabad segítenem? (= Segíthetek?)
1.8.4. kell  
1.8.4.1. annak kifejezése, hogy valami megtétele általában szükséges, nélkülözhetetlen, kötelező stb. A piros lámpánál meg kell állni. 
A húst hűtőszekrényben kell tartani.
1.8.4.2. annak kifejezése, hogy valami megtétele valaki számára szükséges, nélkülözhetetlen, kötelező stb. ( a főnévi igenév személyragozásával) Meg kell írnod ezt a levelet.  
Előre le kell foglalnunk a szobát.  
Gondosan be kell zárniuk az ajtót.
1.8.4.3 tanács, javaslat, tapintatos felszólítás ( a főnévi igenév személyragozásával) El kell olvasnod ezt a könyvet.  
Feltétlenül meg kell néznie ezt a múzeumot.
1.8.4.4. feltételes mód, jelen idő: tapintatos tanács, javaslat, felszólítás ( a főnévi igenév személyragozásával) Meg kellene hívnunk Katiékat is.  
Vissza kellene már vinned ezt a könyvet.  
Nem kellene tovább várnia.  
Többet kellene magyarul beszélniük.
1.8.4.5. feltételes mód, jelen idő, tagadó kérdő mondat: valami sugalmazása, ( a főnévi igenév személyragozásával) Nem kellene (inkább) az autópályán mennünk?  
Nem kellene (talán) felhívnia a rendőrséget?
1.8.4.6. feltételes mód, jelen idő: tapintatos szemrehányás, helytelenítés általánosan megfogalmazva (a főnévi igenév személyragozásával) Nem kellene ennyi sót tenned a levesbe.  
Korábban kellene munkába indulnia.
 
1.8.4.7. feltételes mód, múlt idő: tapintatos szemrehányás, helytelenítés konkrét esetben (a főnévi igenév személyragozásával) Meg kellett volna hívnunk Katiékat is.  
Válaszolnod kellett volna a levélre.  
Meg kellett volna újíttatnia az útlevelét.
1.8.4.8. kijelentő mód jelen idő, kérdő mondat: tanácskérés (a főnévi igenév személyragozásával) Előre le kell foglalnom a helyet? 
Kell meleg ruhát vinnünk magunkkal?  
Nem kell becsuknom az ablakokat?
1.8.4.9. kijelentő mód jelen idő, tagadó kérdő mondat: megerősítést, egyetértést váró kérdés (a főnévi igenév személyragozásával) Nem kellene (talán) szólnom a portásnak?  
Nem kellene (inkább) itthon maradnom?
1.8.4.10. logikai szükségszerűség Már otthon kell lennie, látom a kocsiját.
1.8.5. illik (felszólító módban nem használatos)  
1.8.5.1. annak kifejezése, hogy valamit általában, vagy egy adott helyzetben helyes, szokás megtenni, elfogadott dolog csinálni Illik az idősebbeknek előre köszönni.  
Nem illik előadás közben beszélgetni.  
Mikor illik érkezni?  
Illik virágot vinni?
1.8.5.2. feltételes mód jelen idő: tapintatos tanácsadás, javaslat (a főnévi igenév személyragozásával) Illene levélben válaszolnod.  
Illene meghívnunk őket is.  
Illene nyakkendőt venniük.
1.8.5.3. kijelentő mód jelen idő, tagadó mondat: tapintatos tanácsadás, javaslat (a főnévi igenév személyragozásával) Nem illik későn érkezned.  
Nem illik elutasítania a meghívást.
1.8.5.4. feltételes mód múlt idő: szemrehányás, helytelenítés (a főnévi igenév személyragozásával) Illett volna nekem is szólnod.  
Nem illett volna kérdezés nélkül elvinnie a kocsit.