4

A nyelvi formák rendszere

E. Az egyszerű mondat szórendje

                                                        4.    A neutrális mondat alapszórendje
                                                        4.1. A mondat központi eleme: az ige
                                                        4.2 Névszói-igei állítmány esetén
                                                        4.3. A (valaki/valami) valahol/valahogyan stb. van típusú mondat
                                                        4.4. Egyéb igés mondatbok
                                                        4.5. Segédigével bővített mondat

4.	A neutrális mondat alapszórendje: (bár a tagadás szükségszerűen magával hozza a tagadott összetevő legalább bizonyos fokú nyomatékosságát, gyakorlati okokból az állító neutrális mondatok tagadó megfelelőit szintén neutrális mondatokként kezeljük.)

A	B²	B¹	C¹	C²	D
Péter		fáradt	.
Gábor			nem	fáradt.
Kati tegnap		vidám	volt.
Éva tegnap			nem volt	vidám.
Én		magyar	vagyok.
Te			nem vagy	magyar.
Az utas		itt	van.
A sofőr			nincs	itt.
Én		jól	vagyok.
Te			nem vagy	jól.
A pincér			dolgozik.
A vendégek			nem dolgoznak.
Anna		a parkban	sétál.
Géza			nem sétál	a parkban.
A lányok ma		moziba	mennek.
A fiúk ma			nem mennek	moziba.
Este a fiúk		be	mennek		a bárba
A lányok			nem mennek	be	a bárba.
A lányok		moziba	fognak	menni.
A lányok		moziba	akarnak	menni.
A fiúk			nem fognak	moziba menni.
A fiúk			nem akarnak	moziba menni.
Este a fiúk		be	fognak	menni	a bárba.
Este a fiúk		be	akarnak	menni	a bárba.
A lányok			nem fognak	bemenni	a bárba.
A lányok			nem akarnak	bemenni	a bárba.

4.1.	A mondat központi eleme mindig az ige, melynek a helye a C¹ pozíció (1-26. mondat).
4.2.	Névszói-igei állítmány esetén
4.2.1.	kijelentő mód jelen időben egyes és többes szám 3. személyben az igealak “? ”, ezért a C¹ pozíció üres marad (1. mondat), csak az állítmány (az ige) tagadásakor foglalja el a tagadószó (2. mondat);
4.2.2.	múlt és jövő időben (“volt” és “lesz”), illetve feltételes (“lenne”) és felszólító (“legyen”) módban, valamint kijelentő mód jelen időben az 1. és 2. személyben az igealak, illetve annak tagadott formája foglalja el a C¹ pozíciót (3-6. mondat).
4.2.3.	Az igemódosító eredeti helye mindig a B¹ pozíció. Az névszói-igei állítmány névszói része szórendi szempontból igemódosítónak számít.
4.2.4.	Az névszói-igei állítmány névszói része állító mondatban a B¹ pozícióba kerül (1., 3., 5. mondat).
4.2.5.	Az névszói-igei állítmány névszói része tagadó mondatban a C² pozíciót foglalja el, a “B1” pozíció pedig üres marad (2., 4., 6. mondat).
4.3.	A (valaki/valami) valahol/valahogyan stb. van típusú mondatban a határozó játssza az igemódosító szerepét. (7-10. mondat)
4.3.1.	Állító mondatban a határozó a B¹ pozícióba kerül (7., 9. mondat).
4.3.2.	Tagadó mondatban a határozó a C² pozíciót foglalja el, a B¹ pozíció pedig üres marad (8., 10. mondat).
4.4.	Egyéb igés mondatban:
4.4.1.	ha van igemódosító, ez
4.4.1.1.	állító mondatban a B¹ pozícióba kerül (15., 17. mondat),
4.4.1.2	tagadó mondatban a C² pozíciót foglalja el, a B¹ pozíció pedig üres marad (16., 18. mondat);
4.4.2.	ha nincs igemódosító:
4.4.2.1.	ha nincs a mondatban a B¹ pozíció erősebb nyomaték nélküli kitöltésére alkalmas összetevő, ez állító és tagadó mondatban egyaránt üresen marad (11., 12. mondat);
4.4.2.2.	ha van a mondatban a B¹ pozíció erősebb nyomaték nélküli kitöltésére alkalmas összetevő, állító mondatban ez bekerül a B¹-be (13. mondat), tagadó mondatban viszont a B¹ ismét üres marad (14. mondat).
4.5.	Segédigével (a jövő idő segédigéjével, illetve modális segédigével) bővített mondatban a segédige (ragozott igealak) tölti ki a C¹ pozíciót.
4.5.1.	Állító mondatban az igemódosító (illetve valamely más ide került elem) a helyén marad a B¹ pozícióban, a főige pedig főnévi igenév formájában elfoglalja a C² pozíciót (19., 20., 23., 24. mondat).
4.5.2.	Tagadó mondatban az igemódosító a C² pozícióba kerül együtt a főige főnévi igenévi formájával (az eredeti sorrendben: igemódosító + ige), és a B¹ pozíció üresen marad (21., 22., 25., 26. mondat).